Ecsetvonás - Lacza Ákos

Megszáradtak a színek az égen, vászonra feszített tükör, belehullámzik a semlegesség... Csepegni hallom a vért, ahogy megfesti a lélek tengerét, miközben a hajó fedélzetén betör a víz... Csak keverednek az áramlatok, festékké vált folytonosság, egymásba őrlődő hullámok... A füst, ami táncol a köddel, fátylat készít a pillanatnak, hogy átéld, mikor a fájdalom ölel... Nem látom a sárgák kontúrját, vörösből lett szürkeség, megreped a vászonra festett dobbanás... Felhalkul a sípolás, felkavarodó lélekfestmény, groteszk lények neve mindig más... Aktuális borzongás, életre halt lopakodó szív, hogy lettél ellágyuló ecsetvonás?