Élet-talányom

[melodic instrumental intro] [verse1] Várakozással teli múltban, Ki nem mondott mondatok mindenhol; Vágyaim mélyén élő szürke kútban Tudatom magától félretol. [verse2] Mit tehetnék? - fájón kérdezem: Alattam a határtalan mélység, A koszos, feltörő csukott-lélegzet, Mint alkonyatkor eltűnt kékség. [melodic instrumental interlude] [verse3] Létem, mint egy fekete lepel, Mely nem éri el békés otthonom, Magányomon szétterül s fojtón elfed, Mint arcomra tett ezüst-kezek. [verse4] Most talán beborít teljesen: Mint márvány-nimfák féltőn, kegyesen A megismerhetetlen álom-folyam; S átkúszik rajtam türelmesen. [melodic instrumental interlude] [bridge] Csukott kapukon átugrálva Érkezik meg hozzám a rettenet, Dacolva hideg széllel, akarattal, Bezárja magát s nem enged el. [pre-chorus] Én mégis keresek s kutatok, El nem feledve szíved melegét, Fényévekre kívánságom vizétől, A lélek-útvesztő közepén. [chorus] Életem, mint monoton rejtély, Fogva tart, mint egy haldokló lepkét; Most szabadságot s oly örömöt remél, Mely a végén talán feleszmél. Óóó, feleszmél. [guitar solo] [chorus] Életem, mint monoton rejtély, Fogva tart, mint egy haldokló lepkét; Most szabadságot s oly örömöt remél, Mely a végén talán feleszmél. Óóó, feleszmél. [interlude] [chorus] Életem, mint monoton rejtély, Fogva tart, mint egy haldokló lepkét; Most szabadságot s oly örömöt remél, Mely a végén talán feleszmél. Óóó, feleszmél. [chorus] Életem, mint monoton rejtély, Fogva tart, mint egy haldokló lepkét; Most szabadságot s oly örömöt remél, Mely a végén talán feleszmél. Óóó, feleszmél. [instrumental outro] [end] [chorus] Életem, mint monoton rejtély, Fogva tart, mint egy haldokló lepkét; Most szabadságot s oly örömöt remél, Mely a végén talán feleszmél. Óóó, feleszmél. [instrumental outro] [end]