BELEHALOK

[Refren] Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben! Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt! Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet, De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek, Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet! Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon! [Refren] Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!