Entitás

nincsen itt senki más, csak múló entitás, születő semmiség, hervadó szent misét kiáltó szavakkal, olvasztó savakkal úgy üvölt, hogy remeg, torz tükör, ìgy lebeg, vad ökör, rég beteg, reméli, még lehet, tévedés hinni azt, lehet még víg tavasz, víg hetek, végnapján, éghetek szét aztán, jó napot kívánnék, magamból kihánynék, hervadó szentmisét, néhány szót, ennyit még, ez maradt, meghasadt, minden más elszaladt, emlékem torzuló, tükrömben hintaló, irgalom kegyetlen, siralom temetlen, ami lesz, egyetlen, az igaz, veretlen őrangyal, keretben, időbe temetten, bámul rám, meredten, nem érti, szerettem, bár nem áll felettem. alattam hasadék, hádészi szakadék, feledtem magasban, istenek, falakban, állati alakban, nyakig a salakban. köröttem emberek, rájuk se nézhetek, mindegyik szörnyeteg, régi vagy újbeteg, önmaguk bújtatják, egymást csak fújtatják, börtönük falára, irdatlan igába, felírták hiába, nincsen itt semmi más, csak múló entitás, egyikük én leszek, régi vagy újbeteg. Kámforrá változó, álmatlan áldozó, álmokat áthozna, áldatlan árokba. ölébe, szívébe mivégre? Mindennek kitéve, kutatta, kereste, zarándok verembe, kárhozott keretbe, belesve, s beleesve a testetlen szerepbe, mint időtlen, szerette idejét, mely ette, önmagát feledve emésztő terekbe, szűkülő hordalékát a mának: Szólíts anyának és hívj halálnak! -mondta Kronosz, magának. nincsen itt senki más, csak múló entitás, nincsen itt senki más, csak múló entitás,