Levél

[Bevezetés] [guitar solo] [Chorus] Megcsonkítva, szétszaggatva, szenved szép hazám. Szerelmétől elszakítva, sír egy barna lány. Levelet ír kedvesének, az édes kisleány. A messzeségből az én párom, gondol e még rám? Nem szakíthat el minket, e ronda, csúf határ. Lelkünk összetartozik, és szívem visszavár. Amióta elszakadtunk, hiányzol nagyon. A szívembe belemar, a kínzó fájdalom. [guitar solo] [Verse] Kis galambra rákötözve, száll egy kis levél. Reméli a kicsi lány, hogy gyorsan célhoz ér. Könnny borítja az arcomat, és a szememet. Repülj galamb, vidd el néki, ezt a levelet! Szállj, repülj, szállj! Kedvesemhez szállj! Vidd a hírem, hozd a hírét, sok sikerrel járj! Szállj, repülj, szállj! Sehol meg ne állj! Ami összetartozik, az újra összeáll. [guitar solo] [Chorus] Kacatok közt elfekszik egy megsárgult levél. Mellette egy galamb tolla, amely szárnyra kél. Felkapja egy légfuvallat, mint e kis dalom. Szétsugárzik belőle a kínzó fájdalom. Széttépve és megtiporva él egy büszke nép. Kifakulva, megszaggatva, él egy régi kép. Szívünk, lelkünk legmélyében, ragyog még a fény. Hazánk minden egyes része, egyszer visszatér. [guitar solo] [Verse] Az esztendők elrohantak, az élet kőkemény. Minden Magyar szíve mélyén, él egy szép remény. Fellángol a Nap sugara, s ragyog még reánk. Újra nagy lesz, és hatalmas, édes szép hazánk. Szállj, repülj, szállj! Minden visszavár. Háromszínű szivárványtól, ragyog ez a táj. Szállj, repülj, szállj! Ragyogj napsugár! Ami összetartozik, az újra összeáll. [guitar solo] [Befejezés] Ne felejtsd el, köt a véred! Minden Magyar, a testvéred. Szállj, repülj, szállj! Kedvesemhez szállj! Vidd a hírem, hozd a hírét, sok sikerrel járj! Szállj, repülj, szállj! Sehol meg ne állj! Ami összetartozik, az újra összeáll. Szállj, repülj, szállj! Minden visszavár. Háromszínű szivárványtól, ragyog ez a táj. Szállj, repülj, szállj! Ragyogj napsugár! Ami összetartozik, az újra összeáll. [guitar solo] [Befejezés] Ne felejtsd el, köt a véred! Minden Magyar, a testvéred.