Köd

Régi poros romok... Omladozó templomok... Szélben kavargó homok... Elmúló korok... [Chorus] Szemem bár néz, de amit látok, Tán nem a valóság, csak régi álmok, Melyeket igaznak hittem valaha, Mindez csak elmém lenyomata. [Verse] A múlt ködében lépkedve, Csak homályos a táj képe, Egy félszeg nadály csupán, Mi ott mászik oly furán. [Verse] Mi lehet e borongós álom? A jelent ködösen látom, Elveszett csuprok az úton, Fülembe kérődző muflon... [Chorus] Szemem bár néz, de amit látok, Tán nem a valóság, csak régi álmok, Melyeket igaznak hittem valaha, Mindez csak elmém lenyomata. [Verse] Ha lenne három cicám, Úgy talán érezném tisztán, Hogy még egy béka is kell, Úgy lelkem nyugalmat lel, [Verse] Kellenek világi lények, Magam köré, ez a lényeg, Ne legyek oly elveszett. Be is engedek egy csomó legyet! [Chorus] Szemem bár néz, és amit látok, Magam körül zsibongó rengeteg álnok, Nyávogó, brekegő zümmögő fertelem, De legalább nem vagyok egyedül. Ez kell nekem! zümmögő fertelem, De legalább nem vagyok egyedül. Ez kell nekem! [Solo] óóóóúúúúóóóóóóóúúúóóóóó ááááááááááá molylepkék és muslicák mindenhol, a falon két kaszáspók turbékol, így már nem vagyok magányos, Kellett-e ez nekem? A kérdés talányos... [End]