Bordal

Ha férfi lelkedet Egy hölgyre fölvetéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könnyűt, S míg az szívedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, S marad, mi volt, a puszta lég. Igyál, igyál, igyál! Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, S marad, mi volt, a puszta lég. Igyál, Igyál, Igyál! Ha bánat és a bor Agyadra frigyre lép, S lassankint földerül Az élet puszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. Igyál, igyál, igyál! Gondold meg és igyál, Örökké a világ sem áll, Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, Marad, mi volt, a puszta lég. De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. Ha férfi lelkedet Egy hölgyre fölvetéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könnyűt, S míg az szívedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, S marad, mi volt, a puszta lég. Igyál, igyál, igyál! Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, S marad, mi volt, a puszta lég. Igyál, Igyál, Igyál! Ha bánat és a bor Agyadra frigyre lép, S lassankint földerül Az élet puszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. Igyál, igyál, igyál! Gondold meg és igyál, Örökké a világ sem áll, Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, Marad, mi volt, a puszta lég. De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. Ha bánat és a bor Agyadra frigyre lép, S lassankint földerül Az élet puszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. Igyál, igyál, igyál! Gondold meg és igyál, Örökké a világ sem áll, Eloszlik mint a buborék, S marad, mi volt, a puszta lég, Marad, mi volt, a puszta lég. De amíg áll és amíg él, Ront vagy javít, de nem henyél, Ront vagy javít, de nem henyél. (End) (End)