Most múlik pontosan

Most múlik pontosan, Engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem. Látom, hogy elsuhan felettem egy madár, tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, míg ő landol egy almafán, az Isten kertjében almabort inhalál. Vágtatnék tovább veled az éjben az álmok foltos indián lován. Egy táltos szív remeg a konyhakésben, talpam alatt sár és ingovány. Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol. Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör. Szentjánosbogarak fényében tündököl. Egy indián lidérc kísért itt bennem. Szemhéjain rozsdás szemfedő. A tükrökön túl, fenn a fellegekben furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.