kislány

Hallom ma is egyre a zenét, Látom, szinte látom a szemét, Elmúlt, ami elmúlt, sose szép, Rágondolni mégis gyönyörűség. Kislány a zongoránál, Fehérebb az orgonánál, Jaj, de szépen játszotta a Liszt rapszódiát! Kislány, akit úgy szerettem, Akit soha nem feledtem, Rabja voltam, mint egy kisdiák. Csókja maga volt a szerelem, Lángolt, mint a hajnal Keleten, Napfény tűnik el így Nyugaton, Elfeledni én őt nem akarom! Kislány a zongoránál, Fehérebb az orgonánál, Jaj, de szépen játszotta a Liszt rapszódiát! Kislány, akit úgy szerettem, Akit soha nem feledtem, Rabja voltam, mint egy kisdiák. Láttam néhány nappal ezelőtt, Ő rajta is fogtak az idők, Kócos fejű srácot vezetett, Rám nézett és gyorsan elsietett! Kislány a zongoránál, Fehérebb az orgonánál, Jaj, de szépen játszotta a Liszt rapszódiát! Kislány, akit úgy szerettem, Akit soha nem feledtem, Rabja voltam, mint egy kisdiák. Rosszkedvűen mentem az úton, Jobb lett volna nem látni, tudom, Nem tört volna össze az a kép, Mely összetörten is oly gyönyörű szép! Kislány a zongoránál, Fehérebb az orgonánál, Jaj, de szépen játszotta a Liszt rapszódiát! Kislány, akit úgy szerettem, Akit soha nem feledtem, Mindig jó lesz emlékezni rád!