Kép

(Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép. (1. Vers) Virágzó kertünk most már hervad, Az őszi szél mindent elragad. Arcod mosolya már csak árnyék, Előttem éled, de távol vagy már. (Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép. (2. Vers) Az éjszaka mélyén újra látlak, De az álom már csak porhüvely. Az ébredés hideg valósága Mindazt, amit elveszítettünk, megmutatja. (Hidak) Zárva az ajtó, nincs kiút innen, Kulcsot vesztettünk, reményünk szertefoszlott. Mégis itt vagyunk, egymást támogatva, Bár a múlt emlékei szomorú árnyakat vetnek. (Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép. (Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép. (1. Vers) Virágzó kertünk most már hervad, Az őszi szél mindent elragad. Arcod mosolya már csak árnyék, Előttem éled, de távol vagy már. (Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép. (2. Vers) Az éjszaka mélyén újra látlak, De az álom már csak porhüvely. Az ébredés hideg valósága Mindazt, amit elveszítettünk, megmutatja. (Hidak) Zárva az ajtó, nincs kiút innen, Kulcsot vesztettünk, reményünk szertefoszlott. Mégis itt vagyunk, egymást támogatva, Bár a múlt emlékei szomorú árnyakat vetnek. (Refrén) Szívünk mélyén a vágy még mindig él, De a múlt homályában elveszett a fény. Csend honol, hol egykor dal szólt, Szerelem most csak egy fájdalmas kép.