Egy Esti Séta

Sétálok, vagy talán rohanok, Nem tudom, de belülről rohadok. Emberek körbevesznek, hisz látom, Mégis egyedüli a Vándor. Az ég is sír felettem. Könnyeibe taposva létezem. S az összesírt utca tükrében Keresi a Vándor a többséget. A tükör, melyből a jövőt látom, Törött, s zavaros a lábamon. Ha felnézek és lépek egyet, Vajon engem lát-e majd a Vándor. De a Vándor tán ott se volt. Eltűnt, akár a kámfor. S az emberekkel teli úton, Csak a lámpák fénye ragyog. Így hát visszanézek a tükörbe. Tekintetemmel keresem a Vándort. Ő ott van, mindig is rám várt ott. És én tovább lépek az üres örökbe. S az emberekkel teli úton, Csak a lámpák fénye ragyog. Így hát visszanézek a tükörbe. Tekintetemmel keresem a Vándort. Ő ott van, mindig is rám várt ott. És én tovább lépek az üres örökbe.