Fohászat a Szerelemért

Ahogy szárnyal az idő, s fák susognak csendesen, Szívemben vágy ég, lángoló reményeken. Keresem álmomban, ébren léptekben, Téged, ki létezel, mégis oly távol vélem. Mint a hold, mely várja hűségesen a napot, Küzd a sötétben, égi párbajt vívva a csillagokat, Én is várom, hogy rám találj, mint a fény a holdra, Kibontakozzon a titok, mi rejtezik a boldogság porában. Ó, nagy szerelem, köztünk mily hatalmas az űr, De hitünk, mint a hajnali harmat, mely tükrözi a fényt az űrben. Várlak, mint a tengerpart a tenger hullámát, S reménykedem, hogy egyszer eljössz, hozzám találsz. Érezd szívem dobbanását, mint a folyó zúgását, Mely visszhangozza a szerelmet, az örök szavakat. Hozd el hozzám a szíved, mely az enyémmel lüktet, És lépj be az életembe, mint a nap a reggeli égbe. Hát gyere hozzám, én várni fogok, Mint a virág az esőre, mely hívja a patakot. Ölelj át engem, mint az éjszaka az eget, Legyünk egyek, mielőtt az idők egészen tovább repülnek. Érezd szívem dobbanását, mint a folyó zúgását, Mely visszhangozza a szerelmet, az örök szavakat. Hozd el hozzám a szíved, mely az enyémmel lüktet, És lépj be az életembe, mint a nap a reggeli égbe. Hát gyere hozzám, én várni fogok, Mint a virág az esőre, mely hívja a patakot. Ölelj át engem, mint az éjszaka az eget, Legyünk egyek, mielőtt az idők egészen tovább repülnek.