Az Ország Narancsfája

(Intro) Magyarország szívében, büszkén áll, Egy narancsfa, a remény szimbóluma. Gyökerei mélyen a földbe nyúlnak, Ágai az ég felé törnek. (Verse 1) Magyar földben gyökerezett, Narancsfa, ága tele reménnyel. Két kézzel ültette a nép, Gondozta, öntözte, szerette. (Chorus) Narancsnak indult, édesnek, De íze megváltozott, savanyú lett. Keserűség járja át a lelket, A remény helyét csalódás vette át. (Verse 2) A kétharmad gondozta, nevelte, De a fa termése mégis megbetegedett. Savanyú leve csípős a nyelven, Keserű csalódás a szívben. (Chorus) Narancsnak indult, édesnek, De íze megváltozott, savanyú lett. Keserűség járja át a lelket, A remény helyét csalódás vette át. (Bridge) Késő már kivágni a fát, Meg kell enni a keserű gyümölcsöt. Tanulni kell a hibákból, És jobb jövőt építeni a romokon. (Chorus) Narancsnak indult, édesnek, De íze megváltozott, savanyú lett. Keserűség járja át a lelket, A remény helyét csalódás vette át. (Outro) De a nap felkel majd újra, És új narancsfa fog hajtani. Édes gyümölcsöt hoz majd, És a remény visszatér a szívünkbe. (Chorus) Narancsnak indult, édesnek, De íze megváltozott, savanyú lett. Keserűség járja át a lelket, A remény helyét csalódás vette át. (Outro) De a nap felkel majd újra, És új narancsfa fog hajtani. Édes gyümölcsöt hoz majd, És a remény visszatér a szívünkbe.