Egyszer volt, hol nem volt...

Egy nyári éjjel, mikor a hold fent ragyog, Csak te és én, a világ elszállott. Szíved dobbanása vezeti a táncot, A pillanatban elveszünk, s mindent megkapunk. Mert te vagy az álom, melyből nem ébredek fel, A szívem dallama, mely örökké zenél. Szerelmed tüze éget, mint a napfény, Te vagy az egyetlen, kiért élni érdemes, szép remény. Sétálunk együtt, kéz a kézben csendesen, Szemeidben látom a végtelen tengert. Minden csókodban ott rejlik a boldogság, Veled minden perc egy újabb csodás világ. Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom, Veled minden nap egy újabb álom. A szívünk együtt dobban, szól a szimfónia, Szerelmünk örökké tart, mint egy mesehős dia. Mert te vagy az álom, melyből nem ébredek fel, A szívem dallama, mely örökké zenél. Szerelmed tüze éget, mint a napfény, Te vagy az egyetlen, kiért élni érdemes, szép remény. Egy nyári éjjel, mikor a csillagok fénylenek, Te vagy az én mindenem, az álmom, a végzetem. Örökké tartó táncunk soha nem ér véget, Szerelmünk története, mely soha nem halványul, mint egy ének.