Aranylakodalomra

(Verze 1) Egy régi történet indul most el, Két szív találkozott, ez a kezdeti jel. Középiskola padjain együtt ültek, Erzsi és Marika, barátok lettek. (Refrén) Ötven év, mint egy szép mesében, István és Marika, kéz a kézben. Kiálltak minden próbát örömben és bánatban, Szívüket erősítette a szeretet és a hála. (Verze 2) Otthon játszottak, asztali foci volt a téma, S a sors egy szép napon közéjük lépett csendben. Aput elvitték katonának, de a levelek repkedtek, S 1974-ben egy esküvő, hol boldogan egybekeltek. (Refrén) Ötven év, mint egy szép mesében, István és Marika, kéz a kézben. Kiálltak minden próbát örömben és bánatban, Szívüket erősítette a szeretet és a hála. (Bridge) Gyermekeik születtek, Zsolt és Csilla, Szeretetben nevelkedtek, nőttek mint a gomba. Bővült még a család, jött Zsolti, majd az unokák, Regina, Zsombor és Dorina. Nem állt meg ám itt a fáma, Kriszti is jött, s nagy lett a lárma. (Refrén) Ötven év, mint egy szép mesében, István és Marika, kéz a kézben. Kiálltak minden próbát örömben és bánatban, Szívüket erősítette a szeretet és a hála. (Verze 3) Egy szép nagy házat építettek, hol most is élnek, Segítették egymást, a nehéz időkben sem tévedtek. Marika ápolta a nagymamát, aki már nincs itt velünk, De emléke szívünkben örökké velünk lesz, nem feledünk. (Refrén) Ötven év, mint egy szép mesében, István és Marika, kéz a kézben. Kiálltak minden próbát örömben és bánatban, Szívüket erősítette a szeretet és a hála. (Záró) Most itt állunk együtt, család és barátok, Együtt ünnepeljük ezt a szép aranylakodalmat. Köszönet mindenért, szeretetért és áldásért, István és Marika, ti vagytok a mi drága kincseink.